Izgatottan töltöttem az elmúlt pár napot a kiutazásunk előtt. Folyamatosan e körül forgott az agyam.Ezek a kérdések elég gyakoriak voltak az elmúlt héten: Mit pakoljak be a bőröndbe, biztos nem hagyok itthon semmi szükséges dolgot?Mi fog történni velem odakint? Biztos jó ötlet volt belevágni ebbe a kalandba? Képes leszek rá? Milyen lesz a repülő, mert még soha sem repültem?! Mit fogok csinálni ha nem értek valamit? (etc..)
I was very excited before travelling. I thought that every day for example I hope I don't forget important things?, What happend in abroad? , What happen I don't understand dutch people when they talk to me? (etc)..
És nem utolsó sorban az egyik legfontosabb kérdés mi
lesz a szeretteim nélkül? Hogyan bírom majd ki ezt a hónapot? Mind ezek
mellett nagyon vártam a kiutazást.
Január 14-re csak még jobban felfokozódott ez az érzés. And the most important question is What will happen to me without my family? while I'm very excited.
Kiértem a reptérre és még jobban kétségbe voltam esve mi fog történni?!
Felszálltunk a repülőre, (mint említettem soha sem repültem még ) és hát mit is mondjak fantasztikus volt, nem lehet szavakkal leírni. :) Mindenkinek ki kell próbálnia. (Bár a leszállást elfelejthetnénk..)A többiek akik nem repültek még szerintem az ő nevükben is beszélhetek.
We get on plane,and I think it's amazing.
Este negyed 9 körül érkeztünk meg a szállásunkra Mantgum-ba. Korrie és Inge nagyon kedvesen és nagy szeretettel várt minket, ami igen megnyugtató volt számomra.
Mindenki elfoglalta a kis házikóját és berendezkedtünk. A közös vacsi és beszélgetés után mindenki visszavonult, és pihente az utazás fáradalmait.
We arrived at quarter past eight. Korrie and Inge are waiting for us.We eat dinner and go to sleep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése